P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Ember és az élet

105

Többször felbukkan az ember elméjében és vágyaiban a „vasárnapi gyermek meséje“ ; annak a gyermeknek a meséje, aki a ragyogó szivárvány alatt minden fáradtság nélkül nagy aranytálakra talált, tele nemes és drága kövekkel. De mit csináljon az, aki szerencsétlen napon született a rákcsillagzat alatt, az persze egész hosszú életén át kínlódhat, vesződhet, de zöldágra sohasem jut. Aki a létért való küzdelemnek ezt a babonáját tartja, azt nem lehet a szerencse kegyeltjei közé számítani. Jobb volna neki, ha egyes nagy szerencse- finak élete folyását tanulmányozná és onnan próbálná ellesni a kudarc okát és a siker titkát. A világ- és egyháztörténelem nagyjai átlag kicsi kezdetből dolgozták fel magukat, noha látszólag rossz csillagzat alatt születtek és sokszor igen kedvezőtlen körülmények között és sokféle nehézségektől szorongatva éltek. Miként az acél a durva kövön élesedik, keményedik és tüzes szilánkokat csihol elő, úgy szórja a tehetség is az isteni szikrákat, midőn az akadályokon átküzdi magát és csak keményedik akaraterőben, abban az acélos, izmos energiában, amely egyedül képes az élet küzdelmeiben győzelmet aratni, a nagy és kis világban lelkesedést és odaadást, eredményt elérni, munkakedvét és kitartását, elszántságát és összes erőinek egy célra irányítását, élete minden mozzanatát szolgálatára szentelni. Az ifjú Nagy Sándorról mondják, hogy harci lelkesedésével és nyers erejével a fél világot meghódította rövid pár év alatt; Tamerlanról, a mongolok fejedelméről, hogy kezdetbeli balsikerei