P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)
Ember és az élet
103 nek megvalósulása, nincs tökéletesedés, küzdelem és fáradtság, áldozat és szenvedés nélkül. Micsoda herkulesi küzdelem az ifjú emberi kebelben, míg az alsóbbrendű szenvedélyek sokfejü kígyófajzatát leverheti ! Mennyi erőlködés és önuralom, mennyi lemondás és türelem szükséges, míg az önnevelés éles vésője és a jó- vagy rosszindulatú környezet kalapácsütései, a lélek kemény anyagából kidolgozzák a nemes, teljes egyéniséget, a jellem határozott vonásait. Senki sem születik ezermesternek, sem szentnek; a mi ideges, érzékeny, áldozatoktól visszariadó, minden komolyságtól és megállapodottságtól idegenkedő korunknak meg épen nagy fáradtságba kerül az önszeretet, érzékiség, nagyra vágy ás s beteges érzékenység legyőzése ; a lemondás, szelídség, rend, kitartás megszokása és a többi pusztán emberi erények megszokása, pedig ezek biztosítják a győzelmet az élet küzdelmében. Már a régi pogány bölcselkedők is bámulatra méltó önnevelést és egy magasztos életkép után való hősies küzdést, naponkint önvizsgálatot és nehéz erénygyakorlatokat kívántak tanítványaiktól, sőt néha magát az élet feláldozását is, ha az eszmény megvalósítása követelte. E hősöknek csak inkább hírnévre vágyó és dicsőségre szomjazó bátorsága, a kereszténység szentjeinek életküzdelmében mutatkozik igazi fenségében, valódi erejében és legfőbb tökéletességében. Csak a természetfölötti keresztény felfogás kereszteli át a tragikus hősiességet ember- és Istenhez méltó szentséggé. Vagy tán nincs különbség
