P. Godefried Henrik: A lélek hazája. Időre és örökkévalóságra szóló keresztény életbölcseség (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1925)

Ember és az élet

J 02

mök reménye, által ; másokat is boldoggá szeretnének tenni, főkép az ifjúságot, kiosztván nekik élettapasztalatuk és lelki érettségük gazdag kincsét. Az ember szinte érzi, hogy ezeknek az embereknek lelki erejökkel, lelki ruganyosságukkal új, örök, boldog életet kell megkezdeniök és hogy a nagy évzáró vizsgát az élet iskolájának végén nekik mindenesetre könnyen lehet kiállniok. Lelkűk már inkább a másvilágon él, földtöntúli szemekkel és sóvár honvággyal tekintenek túl a föld szűk határain, föl az aranyos csillagokhoz, ahova az angyalok a lelket viszik, míg az élet fáradt és vén Ádámja lepihen az egyszerű kereszt alá, melynek felírása : itt nyugszik az Isten békéjében . . .

R. 1. P.

Az élet küzdelme.

Amióta a homálybavesző régmúltban az öreg Jób felsóhajtott: „Küzdelem az ember élete itt a földön és szent Pál : jó harcot harcoltam, amióta Kempis Tamás leírta: sok nyomorúság tűrésével kell az Isten országába bejutnunk, amióta végül Keppler püspök „A szenvedések iskolájában“ a szenvedés iránt tiszteletre tanított bennünket, az emberek folyton panaszkodtak és örvendeztek, küzdöttek, szenvedtek és győztek az életnek nehéz küzdelmében. Úgy látszik a bűnbeesés óta természeti törvénnyé vált, hogy az élet és lélek javainak megszerzése izzadság árán lehetséges. Nincs haladás, nincs eredmény, nincs az élet eszményei-