Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
10 kát. A kapzsiság ördöge is ott fészkelt szívük* ben. Megtűrték a templom előcsarnokában a kereskedők és uzsorások üzérkedéseit, sőt nemcsak megtűrték, hanem minden akadályt elhárítottak, hogy ezek szabadon bonyolíthass sák le üzleteiket. Ebből ugyanis hasznot húz* tak a farizeusok. Elsikkasztották az özvegyek árvák jószágát — de hiszen megígérték ennek fejében, hogy imádkoznak értük ! És azt is tanították, hogy aki a templom pénztárának ígéri vagyonát, az nem tartozik szüleit eltar* tani. Micsoda haszonlesés ! De talán a farizeusok ezt maguk is tud* ták magukról? Talán maguk is elismerték kapzsiságukat? Nem ismerték el. Valószínű* Ég így gondolkoztak: »Igen, igen, hát ami azt illeti, van egy kis zsivajgás a templom előcsarnokában, de az úgyis csak a pogányok helye«. Vagy pedig : »Igaz, nagy a lárma, de végre is minden Jehova tiszteletére szolgál. Meg aztán ezen már úgysem lehet változ* tatni. Ha néha előfordul is valami visszaélés, nyilvánvaló, hogy az ilyent sehol sem lehet egészen megakadályozni. Különben is mind* ebből csak a népnek bámulatraméltó buzgalma tűnik ki, mellyel az Istent megillető áldozat beszerzésén fáradozik.«
