Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

11

Ha valaki szemükre vetette volna, hogy a szülők eltartására szolgáló pénzt inkább a templom pénztára kapja meg, bizonyára így okoskodtak volna :

»Ki nagyobb és ki előbbrevaló a zsidó előtt: a szülők, vagy Jehova? Természetes, hogy az Isten. Aztán ha valaki Istennek ígért valamit annak teljesítése alól nem menti fel semmiféle földi hatalom. Embernek adott szavadat megszegheted, de Istennek tett igére» tedet teljesítened kell !«

Továbbá a farizeusok mindig megígérték jótevőiknek, hogy imádkoznak értük. De ezt olyan arckifejezéssel tették, mintha az imád» sággal teljesen lerótták volna tartozásukat. Amint a nép adott földi javaiból, úgy adtak a papok és farizeusok a lelki javakból Ha azután még néhány jámbor mondókát és jó» kívánságot is intéztek az özvegyekhez és árvákhoz, részükről az ügyet eîintézettnek tartották.

Szívtelen, önző, kapzsi emberek voltak a farizeusok. De azért szépen elhitették magukkal, hogy jogtalanságot nem cselekszenek. Elhitették magukkal, mert sohasem gondoltak arra, hogy lelkiismeretük éber legyen.

De még ezzel nem mondtunk el róluk min»