Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

76

mikor álmodból főiébredsz, első gondolatod nem őt keresi, hanem kötelességeid, gondjaid, az élet apró-cseprő bajai jutnak eszedbe, Miért nem ébredsz fel az Ó kezét fogva, magadat és ügyes-bajos dolgaidat az O mindenható és gondviselő atyai szívére bízva? — Legalább ismerd el, milyen kicsiny és szűk látókörű a gondolatvilágod, sokkal parányibb, semhogy az Ó jóságos, hatalmas, mindenkit szerető atyai szívét megérthetnéd és felfoghatnád. De csak magadat látod, csak a saját gondolataidat és aggodalmaidat ismered és csak velük foglalkozol.

59.

Szépet, nagyot akarsz művelni. Végrendeletedben tekintélyes tőkét rendelsz olyan célra, hogy kamatait minden évben kiosszák a szegények között örök időkre, Ha azonban erre a tőkére az életben már úgy sincs szükséged s ha már mindenáron jóra akarod fordítani, miért nem adod a most élő szegényeknek — kortársaidnak, akik körülvesznek! Vájjon a következő nemzedék nem fog a maga szegényeiről gondoskodni? Vagy hogy is mondod? Téged a szűkölködők nyomora indít meg? De ha ez igaz, miért indít részvétre azoknak