Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
77 nyomora, akik még nincsenek a világon, akiket nem ismersz, akiknek szenvedéseit nem látod, ellenben nem szánod azoknak ínségét, akik nap-nap után körülötted élnek ,• akiknek éhsége és mezítelensége úton-útfélen szemed elé tárul? Attól tartok, hogy végrendelkezésedben az a törekvés vezet, hogy alapítványodban tovább élj. De tovább élni mégsem fogsz. Ha a mostoha idő pénzedet nem is emészti föl, neved egyszerű megemlítése lesz a köszönet és azért, amiért kortársaid könnyek közt hálálkodtak volna, nem nyersz mást, mint ami meg is illet: a kórháztőltelék elismerését. 60. Anyám zsémbel — mondod —, érthetetlen egy öregasszony. Tehát az anyád a hibás / te ártatlan vagy? — De talán nem is any- nyira érthetetlen a te édesanyád, mind inkább irántad való szeretete figyelmes irántad és aggodalmaskodik érted, te ellenben nem figyelsz saját hibáidra és nem akarsz javulni. Anyád intése terhedre esik/ nem vagy már gyerek és tudod magad is, mi a jó. — Tényleg már nem vagy gyermek, mert már nincs meg gyermeki érzületed. Gőgös vagy és öntelt, de
