Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

8

tekintélyhajhászás. Azt akarták, hogy a nép tisztelettel hódoljon előttük és vakon enge» delmeskedjék nekik. Azért imádkoztak nyil- vánosan, hogy mindenki lássa ,• alamizsnái- kodásukat kikürtöltették, hogy, az emberek magasztalják őket jóságukért. És amikor böjtöt tartottak, nem mosakodtak, nem tisztálkodtak, fejüket nem kenték be illatos olajjal, amit máskor el nem mulasztottak volna. Miért? Hogy az emberek lássák az ő böjtölésüket, önsanyargatásukat.

Tagadhatják-e ezek után, hogy a gőgnek és hiúságnak rabszolgái voltak ? Nem kellett volna-e elismerniök és megérteniök, hogy minden jámbor tettük: imádkozásuk, alamizs- nálkodásuk nem más, mint hitvány önzés? De ezt ők nem ismerték el, sőt a legkomolyabban igaz és erényes férfiaknak tartották magukat. Hogyan volt ez lehetséges ? Nagyon könnyen és egyszerűen.

Először is az ő jámborságuk és erényük, amint azt kezdettől fogva gyakorolták, nem volt szükségképen rossz. Efölött nem is kételkedtek soha. Mindent egészen nyugodtan csináltak, amint azt mestereik és elöljáróik is csinálták. Sőt bizonyára igazolni is tudták ezt a külsőséges, úgynevezett jámborságukat,