Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
66 az a vén bűnös G. Ha az a hitvány népség engem leszól, az rám csak megtiszteltetés lehet. 46. így szólsz : »Az én napom már leáldozóban van«, S hozzásóhajtod: »Eleget dolgoztam, fáradt vagyok«. Két barátod erre udvariasan akar válaszolni. Az egyik mondja : Isten ments, hogy a te napod már nyugovóra hajoljon. Még nélkülözhetetlen vagy , tevékeny munkaerőd a fáradtságnak semmi nyomát sem mutatja, sőt nem is hagyna téged nyugodni. A másik így válaszol : Napjaink Isten kezében vannak. Ha Isten elszólít, azért történik, hogy learattad amit vetettél. Melyik beszéd tetszik neked jobban? Azt hiszem, az előbbi. Különben te tudod legjobban. Az a gyanúm, hogy nyugovóra hajló napodról és fáradtságodról azzal a hátsó gondolattal beszéltél, hogy ellentmondásra fogsz találni. Meghalni még ráérsz, és az aratással nem sietsz oly nagyon. Aki nélkülözhetetlenségedet és munkabírásodat magasztalta — az a te embered. 47. Barátod egyik ismerősödnek nagyon keresi a kedvét. Látod, mint hízelgi be magát nála.
