Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
65 szédasszonnyal, holnap an perlekedik. S aztán kijelenti : Ezekkel az emberekkel nemlehetmegférni, olyokvetetlenkedők, gorombák és veszekedők ! S nem látja, hogy 6az. Beszéled felebarátodról, hogy ezt és azt a ballépést követte el, vagy hogy gúnyolódó, fennhéjázó természete van stb. Egy harmadik a megtámadottat védelmébe veszi. Erre az emberek ítéletére hivatkozol és azt feleled : Mindenki mondja. De ki az a mindenki? Könnyen lehetnek jellemtelen emberek, akik mindenkinek szájaíze szerint beszélnek. Vagy olyan emberek, akik tőled függenek, akiknek szükségük van rád, félnek, vagy valamit remélnek tőled. Vagy lehetnek olyanok, akik vakon követnek téged. Vagy végül olyanok, akik téged fel akarnak ültetni és veszekedésben lelik örömüket. Mindazonáltal az, hogy »mindenki mondja« teljes bizonyító erővel hat előtted. Föltéve azoban, hogy valaki téged ócsárol és veled szemben hivatkozik arra, hogy »mindenki mondja«, akkor haragosan felpattansz és kifakadsz. Ki az a mindenki? Tudom, hogy ki : az az ostoba D., az az utálatos F., férjével, másszor kocsisával 45.
