Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

64

föld színéről minden papot, minden temetőt, minden keresztet az útszélekről, minden halót» tas menetet stb, ha tehetnék, csakhogy lelki» ismeretüket ne nyugtalanítsa. Balgatagok ! Mintha feledéssel meg nem történtté lehetne tenni a megtörténtet/ mintha nem Jönne el a rettenetes önvádlásnak órája, mely elől nincs menekvés. Ha az illető úr megbánta és eltávolította volna bűnét leikéből, cselédjének tekintetét bizonyára elviselhette volna és megszüntette volna egyúttal a botrányt, melyet neki okozott. Csakhogy ez nehezebb volt volna. Te a könnyebbet választod s eltávolítod őt házadból. Most jobban érzed magadat, mert úgy tetszik neked, mintha levetetted volna vétkességedet, hiszen nem emlékeztet rá semmi. Hiábavaló cselekedet ! Üldözted a bűnt, de nem önmagadban.

44.

A tejesasszony nagyon gyengén méri meg a tejet. A ve^ő felháborodik. A tejesasszony azonban megbotránkozva így szól magában : Nagyon haszonleső személy lehet. Érdekes. A csaló tejesasszony nem haszonlesőddé az a nő igen, ki a magáét követeli ! Ép így gondolkodik az asszony, ki ma ezzel a szom-