Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
62 ban olyanokról van szó, akikkel nem vagyunk jóban, szíves-örömest hitelt adunk a híreknek, mert így esik jól ellenszenvünknek. De kérdezzük tovább : miért kellemes nekünk a gán- csoskodó cikk, és miért bosszankodunk, gúnyolódunk oly szívesen az illetők fölött, miért segítünk szidalmazni őket ? Ez könnyen megmagyarázható ! Az a kiváló egyéniség vagy tekintélyes, befolyásos társaság terhűnkre van, mert nagyságával élő vád ellenünk. Egész kedvező tehát az alkalom, hogy a ragyogó égitesteken napfoltokat fedezzünk fel és hogy megszabadítsuk magunkat attól a kényelmetlen nyomasztó érzéstől, amely látásukkor mindig elfog. De mekkora csalódás ! Jobbak vagyunk-e /mi olvasók/ azért, mert a magasztalt személynek vagy társaságnak szintén megvannak a maga gyarlóságai ? S föltéve, hogy mindezek a kiváló emberek vagy nagyhírű társaságok — szigorúan véve — nem volnának jámborabbak és erényesebbek, mint mi, nem kellene-e akkor is szégyelnünk közönséges és alacsony gondolkodásunkat / és nem léteznének akkor is hősi cselekedetek a szellemvilágban, és eszmények, kik el nem múló tiszta szentségben ragyognak és a világ hitetlen gyermekei fölött ítéletet tartanak?
