Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

61

túlélni. Nem bírom el az emberek tekintetét. Öngyilkos lesz.

Vájjon ezzel elkerülte-e az emberek rettegett borzasztó tekintetét ? Szegény ! Kevésbbé általános és kevésbbé borzasztó talán most a közmegvetés és átkozódás, mellyel illetik, mivel már nem hallja? S nem kell-e majd ennek ellenére is teljes elvetemültségében állani a többiek előtt — a másvilágon ? Jobban elbírja majd azok tekintetét, akik ott vannak, mint az emberekét ? Ó, mennyire csalódik !

42.

Az újságok csipkedő anekdotákat közölnek valamely kiváló egyéniségről, vagy egyesületről, aki, vagy amely nem rokonszenves előttük. A közlemény lehet rosszakaratú ferdítés, kitalálás, lehet esetleg igaz is. Akárhogy van : minden további fontolgatás nélkül igaznak fogadjuk el és különös érdeklődéssel olvassuk. Tréfa, gúnyolódás, bosszankodás és civakodás közben mutatjuk ki szívünk érzelmeit. De kérdezzük csak : miért tartjuk tulajdonkép azt a cikket igaznak? Nem vesszük észre, hogy kétféle mértékkel mérünk. Ha barátainkról volna szó, nem hinnők el, vagy legalább is kételkedve fogadnók ,• mivel azon-