Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

60

úgy látom, most főként azokkal a hölgyekkel társalog, akik az imént szállottak be a kocsiba. Előzőleg egy előkelő megjelenésű úrral beszélgetett. S mi volt beszédük tárgya ! Társalgásukat erre vagy arra a híres emberre terelte és közben kiemelte, milyen jóbarátságban van velük. Mesélt országokról és városokról, amerre utazott, hogy mit látott, kivel találkozott és mily hozzáértéssel ítélt meg sok mindent / elbeszélte életkörülményeit, működését és végül, hogy az idegen tudja, kivel beszélt, becses nevét is megmondta. Sokat beszélt, de hogy csakugyan barátságos és nyájas ember-e, az még előttem nem egészen bizonyos. Az azonban nyilvánvaló, hogy valószínűleg öntudatlanul jó adag hiúság van benne.

41.

Valaki súlyos botlást követett el. Ekkor így szól : Ezt senkinek sem szabad megtudnia/ nem akarok állásomra szégyent hozni. Ámde egészen bizonyos, hogy nem állása, hanem ő az, aki nem akar megszégyenülni. Hogy tehát gonosz tettét meg ne tudják, még gonoszabbal leplezi s a gonoszabbat végül a leggonoszabbal. De hiába, végre is kiderül minden.

Ekkor így szól : Nem akarom szégyenemet