Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
59 39. Egy idegen természetes társalgási ösztönénél fogva valakivel beszédbe akar elegyedni és megszólít téged. Te azonban alig, vagy oly kurtán felelsz neki, hogy a társalgásnak hamarosan meg kell szűnnie. Miért? Én önmagámmal szeretek foglalkozni és irtózom az üres beszédtől — mondod. Ha azonban közelebbről megvizsgálod magadat, talán azt fogod találni, hogy bizonyos elpuhultság tesz szűkszavúvá : zavartalanul akarsz kedved szerint ábrándozni / vagy lusta vagy : szeretnéd, ha békében hagynának s nem akarsz sem hallani, sem gondolkodni, sem beszélni ,• lehet, hogy büszke vagy, hogy szemtelenségnek tartod, hogy ez az idegen, közönséges ember megszólít téged / vagy fukar vagy : az idegen kissé szegényesen van öltözve s félsz, hogy közlékenységeddel felbátorítod, hogy adományért forduljon hozzád. Akárhogy is áll a dolog : barátságos és nyájas lélek nem lakik benned. 40. Látok az idegenek között egy nagyon beszédes utast. Egész ellentéte a föntebbinek. .r-Jdott jólelkű ember ugyebár? Lehet. De
