Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

58

— Én nem bántottam meg. Nekem igazam volt/ amit tettem, jól tettem.

— De gondolja csak el az 5 helyzetét. Át kell látnia, hogy sértve érezhette magát.

— Mit törődöm vele. Ó sem gondolja magát bele az én helyzetembe. Már sokszor voltam tekintettel rá, ő énreám sohasem.

— Mégis csak kellemetlen neki ez az ügy.

— Nekem is kellemetlen az ő viselkedése.

— Meg akar maradni a saját felfogása mellett ?

— Nem vagyok önfejű/ de nem borulok térdre előtte. Másokkal szemben nem oly követelődző / miért épen velem szemben ? Már régen észrevettem, hogy meg akar tőlem sza» badulni.

— Képzelődés ! Csak egy jó szót szóljon és meglátja, milyen jóakarattal van ön iránt.

— En egy jó szót ? O mennyire sajnálom, hogy már eddig is annyit eltűrtem. Ez a hála önfeláldozásomért ?

Megjegyzendő, hogy sem önfeláldozásról, sem követelődzésről szó sem lehet. De igenis kevélységről, amely hajlíthatatlan, amely a legjelentéktelenebb okokat is felsorakoztatja, a másodikról a harmadikra, tizedikre csap át, de nem enged, mert neki mindig igaza van.