Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

39

Különben a kapott jónak figyelmes viszonzása azért semmiképen sem gyanús. De több, ha szeretettel fizetsz, mint bármi pénzzel vagy egyéb javakkal. S azok az emberek már nem oly gyakoriak, akik szívbeli őszinte hálával emlékeznek meg jótevőikről, velük mindig benső örömmel találkoznak és ha viszonozni tudnak, viszonzásukkal semmiképen sem akarják köszönetüket megváltani.

14.

Dezső rosszul érzi magát és ezért nagyon lehangolt. Nem akar nevetni, még kevésbé vidám kacajt hallani maga körül. Egyébként a megtestesült vidámság volt, s ahol csak alkalma nyílott, mindenütt derültséget és ártatlan életkedvet sugárzott maga körül. Valóban barátságát és jóságát mindenkinek el kellett ismerni és szeretni. De csakugyan az volt, aminek látszott ? Dezső nem kételkedett benne. Mégis minden elmúlott, mihelyt idegei más hangulatba hozták. Ahogy viselkedett, nem a benne lakó tiszta szeretetből származott, hanem csupán természetének veleszületett vidámsága volt.

Nekem is volt egy barátom, akinek jelmondata az apostol szavai voltak! »Legyetek