Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
32 hová lesz az ő erős egyénisége ! Vagy ha valaki Isten igéjét hirdette és jámbor szavai» val százakat megerősített, hogyan vetethetné észre az emberekkel, hogy most súlyos beteg» ségében megfogyatkozott jámbor megadása és remeg a halál színe előtt? Pedig így áll a dolog. De ő titkolja, nehogy az emberek esetleg kevésbé kedvezően gondolkozzanak felőle, mint eddig. így tehát az ember igen sokszor még halálos ágyán sem tárja fel a világ előtt a valót. Ellenben önmagunk előtt talán csak fel fog tárulni egész valóságában lelkiállapotunk. Mit is használna szemünket behunyva tartanunk, mikor nemsokára úgy is a Mindentudó elé kell állanunk. Soknak azon» ban még itt is csukva marad a szeme : önbecsü» lésük visszatartja őket attól, hogy szívük mé» lyébe pillantsanak, nreznek valamit, amit nap» fényre kellene hozniok, de félnek az önlelep» lezéstől és elfordítják tekintetüket önmagukról. Nagyjában olyannak nyilatkozunk meg, ami» lyennek látjuk magunkat. Tehát megvalljuk: Többször káromkodtam, egyszer»kétszer pörle» kedtem és veszekedtem, néhányszor hazudtam, illetlen beszédet,is folytattam, imáimat hanyagul végeztem stb. Ámde tovább nem megyünk, s ilyképen ugyan sokat meglátunk abból, amit
