Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
27 sem ismered önmagadat eléggé, bármily éber és buzgó vagy is. Miközben lelkiismeretesen vigyázol, hogy kedvesen hangzó szavak mö« gött nem rejtőzik=e valami tévely, azalatt szívedben észrevétlenül megfogyatkozik a szeretet, amely mindent elhisz és mindent remél. Lassankint kihal természetes jólelkű« séged, jellemed gyanakvó és kémkedő lesz. És mikor jobbra«balra kemény szavakkal ostorozod a tévtanítókat, nem az a legfőbb törekvésed, hogy őket az igazságnak meg« nyerjed, hanem hogy a világ előtt legyőzzed. Hogy szíved a vitatkozás hevében megkérné« nyedik és egyre keserűbb lesz, akárcsak a katonáé a harcban. Azt hiszed, jól cselekszel, meggyőződésed megszilárdul s nem veszed észre, hogy bensődben ellenséges indulatot táplálsz másként gondolkozó felebarátoddal szemben. Sőt minél indulatosabbak beszédeid és minél zajosabb a tömeg tetszése, annál nagyobb lesz szellemi fensőbbségednek ön« tudata, ellenfeled megalázottságának érzete, becsvágyó győzelmedre büszke leszel. Mind« ezt azonban te nem látod, te is meg mások is csak a külső buzgóságot veszik észre, amely kétségtelenül szent és igazságos.
