Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

26

határait, soha senki nem fog velem szégyent vallani. Tényleg, jóakaratának teljes tudatában beszél így, de nem ismeri sem a kísértés ere» jét, sem . akaratának gyöngeségét. Önmagát ámítja. Önbizalma okozza vesztét. Ha még egy Péter is súlyosan vétkezett erős elhatá- rozása ellenére, akkor mi egészen biztosan elbukunk és annál biztosabban, mennél inkább palástoljuk önbizalmunkkal azt a bűnös gyö- nyört, melyet föláldozni nem akarunk. Bizal- matlanság akaratunk szilárdságával s hűséges kitartásával szemben menekülésre késztet, mert egyedül ez és csakis ez mentheti meg azt, akit a bűn csábít.

4.

Védelmezed — barátom — a vallást, a kereszténységet, az Egyházat, /állandóan éber vagy ellenségeivel szemben. Nem engedsz a közelébe férkőzni téves tanítást, hamis elméletet, ügyes és lelkes szavakkal kelsz védelmére. Éberséged bizonyára dicséretes és bűz- góságod jutalomraméltó. Ki is hunyhatná be szemét a veszély közeledtére. Ki maradhatna tétlen, mikor az igazságot akarják a néptől elrabolni ? De egy dologban talán még