Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
20 így áll a dolog, az az üres szavakat nevezi hitnek, anélkül, hogy azok igazi, mélységes értelmét felfogná. Mert sokan vannak, akik mondják : »Hiszek egy Istenben . . . mennynek és földnek teremtőjében« — és mégis elé» gedetlenek sorsukkal, aggságoskodnak a jövőt illetőleg, elcsüggednek a bajokban és így to» vább. Megtörténhetnék-e az, ha ezek az em» berek igazán hinnének és nem ámítanák ma» gukat? Valóban, talán semmi sem általáno» sabb, mint az az önámítás, hogy a hit dolgá» ban alaposak vagyunk. 2. Azt mondod, hogy a kereszténységnek vannak hittételei, dogmái, melyek a mai előre haladott korban nem tarthatók fenn. Pl. az, hogy Istennek fia van és az Isten fia emberré lett / hogy vérével váltotta meg a világot stb. Higgye, ezeket, akinek jólesik ! Azt hangozta» tód : »En inkább a humanizmus vallásához szegődöm. Az az ember tetszik Istennek, aki becsületesen él!!« Jól van ! Neked nem kell a hit, ellen» ben erényességeddel dicsekszel, meg azzal, hogy igazán emberhez méltó módon élsz,
