Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

21

De — testvérem ! — biztos, hogy nem ámítod magadat?

Igaz, nem loptál, nem csaltál, fajtalan éle* tét nem folytatsz. A gyöngéket sem sanyar* gatod, nem vagy rabja, a testi élvezeteknek sem, sőt dicséretedre legyen mondva, a közjó iránt is érdeklődői, támogatod a közhasznú vállal* hozásokat és néha*néha még a szűkölködőket is segíted. Ez mind igen dicséretes dolog, de nagyon tévedsz, ha ezek miatt már erényesnek mondod magadat. Nézz csak a lelkedbe ! Ha látod fele* barátod szerencsés gazdagodását és előrehala* dását, mondd, te emberbarát, mondd, mit érzel ilyenkor ? Nincs ilyenkor irigység szívedben ?

Ha felebarátod rossz útra téved, vagy el* veszti vagyonát, hírnevét, sajnálod őt, vagy pedig kineveted, kigúnyolod?

Csaló nem vagy, testvérem. De ki tudja, üzle* teidben, adás=vevésedben nem azon ügyeske* del=e, hogy túlságos nagy hasznot könyvelhess el ? Arra tán nem is gondolsz, hogy ez igaz* ságtalanság is lehetne.

Azt sem vetheti a szemedre senki, hogy tobzódol az evésben és ivásban. De mind* amellett nem gondoskodol*e túlságosan jóié* tedről és kényelmedről?

A fajtalanság vádja sem érhet/ de vájjon