Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
119 így ócsárolja előkelőén vagy könnyelműen egy katholikus ember egyházának tanait, tételeit vagy szokásait és azt hiszi, hogy ő felvilágosodott, pedig tökéletesen tudatlan, mert a maga idejében a katekizmust is csak kénytelenségből tanulta, legtöbb mondatát meg sem értette, kővetkezéskép majd mindent elfelejtett és azóta sem vett magának fáradságot, hogy hallás és olvasás útján a kifogásolt tanokat, szokásokat alaposan és kimerítően tanulja és megértse. így nagyon is öntudatos módon beszél egy másik a politikáról, művészetről és nemzetgazdaságról. Egyáltalán nem kételkedik ítéletének biztosságában, különben nem volna oly hangos, pedig minden hozzáértő kineveti. Mivel hallott vagy olvasott egyet-mást a dologról és jó adag önszeretettel rendelkezik, sejtelme sincs az igazi megértés mélységéről, mely pedig minden alapos ítéletnél elengedhetetlen és szemtelenül a mester mellé tolakodik. 106. »A jó ügyért dolgozom — mondod —, a közjó a célom.« Szép beszéd, elismerést érdemel. De íme az történik, hogy félreismernek. mellőznek, vagy elhanyagolnak. Nagyon
