Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
109 93. Le akarnak téged fényképezni. Az ajánlat tetszik neked. Mégis vonakodol, hátha hiúságra magyaráznák. Erre úgy állítják be a dolgot, hogy a fényképésznek hajtasz hasznot. Ja ! keresetre neki nagy szüksége van. Most már nem ellenkezel. Máskor színdarabra vagy zeneelőadásra hívnak meg. Mintha cirógatná* nak ! Annyi ember összejön, miért hiányoznál épen te? Mégsem tudod megállni, hogy meg ne kérdezd magadtól, van»e annyi kidobni való pénzed ? és csakugyan mindenütt ott kell-e lenned, ahol valami élvezet kínálkozik? Szívesen elmennél, de hogy fogsz ki lelki* ismereted ellenkezésén ? íme, mások ezt meg* könnyítik számodra. Azt mondják : A bevételt valami kegyes célra, vagy egy nagy ember emlékművére fordítják. Természetesen most már te nem maradhatsz el. Ej, mily ügyesen tudják az önszeretetre és érzékiségre az erény köpenyét ráborítani ! 94. Visszavonulva élsz, szerényen ruházkodol, kerülöd a kétes társalkodásokat, szívesen mégy templomba s járulsz a szentségekhez.
