Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
110 Erre azonban gúnyolódnak, ájtatoskodónak, szent Alajosnak s hasonlónak neveznek. Ha aztán a csúfolódókkal találkozol s gúnyosan rád mosolyognak, akkor ez nagyon bánt s majdnem úgy érzed, mintha szégyenkezned kellene. Lesütöd a szemedet s azt kívánod : bárcsak túlestél volna ezen a találkozáson ! Lásd : még hiányzik belőled valami : az az istenszeretet és alázatosság, mely szívesen tűri a gúnyt hitéért és az igazságért. Még mindig félsz az emberek ítéletétől ! 95. Csakugyan jelen van-e Krisztus igazán és lényegesen a legméltóságosabb Oltáriszent- ségben ? Azt mondod : lehetetlenség ilyesmit elhinni / egyébként pedig, miután a kérdést így elintézted, ment vagy minden aggodalomtól és jókedvű, mintha semmi sem történt volna. Azonban úgy vélem, hogy közönyösséged szívednek nagyon is őrömtelen állapotára mutat. Félek tudniillik, hogy hideg és érzésnélküli lelked van, mert oly szeretetnek a gondolata, mely láthatatlanul örökké szeretteinek körében marad, téged érzéketlenül hagy és nem tartod fáradságra érdemesnek, hogy a dolognak komolyan és alaposan
