Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

106

Második barát : S . .»ben is előadta néhány műkedvelő a darabot. Csodálom, hogy ön netp volt minden tekintetben megelégedve.

Én : Jaj, csak azokat ne hozza elő, azok semmit sem értenek hozzá.

89.

Társaságban vagy s nagyon becsülnek téged. Nem sok híja, hogy szemtől»szembe nem dicsérnek. Szerénységed azonban tiltja, hogy ezt megengedd. Mikor aztán valami találót sikerült mondanod, visszavonulsz azzal a meggyőződéssel, hogy most mind a te dicséretedet zengik és a leghízelgőbben beszél» nek rólad. Távol vagy, mégis úgy tudod élvezni a dicséretet, melyet pedig csak a képzeleted súg a füledbe. Remélhetőleg nem akarod magaddal elhitetni, hogy nincs benned hiúság.

90.

Bármit tesz Isten velem : nem zúgolódom. Még, ha gyermekemet, nőmet vagy az éri életemet venné is el, megnyugszom az O akaratában. Szép. S mégis lehet, hogy csak azért vagy ennyire lemondó, mert /bár ön» tudatlanul/ titokban reméled, hogy Isten nem