Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)

107

veszi el javaidat, vagy hogy megadásoddal Istent kegyességre hangolod magad iránt. Finomabb és ravaszabb az emberi szív, semmint sejtenéd,- s hogy mit rejt magában a legmélyén, azt sokszor még az éles megfigyelőnek szeme sem tudja felfedezni.

91.

Dénes nagyon szeretné felebarátjának hibáit újra meg újra hallani, aztán jól megtárgyalni, mert ez oly kellemes neki. De nem akarja kárörvendezését elárulni s ha már az ügyet valahol megtárgyalták, csak nem kezdheti élőiről. Kárörömét azonban mégis szeretné jobban kielégíteni. Hogy fog hozzá ? Résztvevő és hinni nem akaró arckifejezést ölt és kérdi : »De hát biztos, hogy így van ? Talán mégis így és így állhat a dolog«. S erre a másiknak azt kell felelnie és /amint reméli/ tényleg azt feleli, hogy bizony ez így van és nem máskép. Erre, mintegy mentegetve azt mondja : » A szerencsétlen valószínűleg felindulásában cselekedett, máskép lehetetlen elgondolni«. A másiknak erre fel kell tárnia és /amint reméli/ fel is tárja, hogy történt a dolog és hogy semmit sem lehet mentségére felhozni. Ha pedig nincs számára mentség.