Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletességre nevelés
93 kölcsös fáradozását önmagában foglalja s bő termést igér a jövőre. A jellem biztosítja a cselekvés állandóságát, sőt könnyedséget és ruganyosságot kölcsönöz neki. „Szokás eredménye, hogy a jónak bizonyos lerakodása marad bennünk s ez mintegy fenéksúly lelkünk hajóján, biztosítja a hajó nyugodt haladását. A kapott menetirány, mintegy a tehetetlenség törvénye értelmében megmarad.“1 Ha sikerült a nevelésnek ennyire vezetni az embert, akkor bizton remélhetjük, hogy válságos időben is helyes úton marad, még ha nem állna is oldala mellett, aki a veszedelemre figyelmezteti. A nevelés nem nélkülözheti a komolysággal párosult szigorúságot, de számba kell vennie az ember egyéni métóságát. A megkívánt engedelmesség lehetőleg szabad és egyszerű legyen. Kezdetben a gyermeknek az indítóokok megismerése nélkül kell engedelmeskednie, de lépésről-lépésre, szellemének fejlődésével párhuzamosan rá kell vezetni őt arra, hogy az engedelmesség kötelességét magasabb szempontból tekintse. Tanulja meg becsülni az engedelmesség nagy, belső értékét egyéni életében. Akkor majd az engedelmességet nem nézi nyomasztó tehernek, amelyet a legelső kínálkozó alkalommal leráz, hanem az lesz a meggyőződése, hogy valóságos életkérdés az emberre nézve: tudja-e magát magasabb törvénynek alávetni, vagy sem ? A szabadság gondolatának már a nevelést is át kell hatnia, de mindenek felett ezt kell elérnie 1 Mausbach, Grundlagen und Ausbildung des Charakter nach dem hl. Thomas von Aquino. Freiburg, 1911, 55. 1.
