Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletességre nevelés

92

zéki szenvedélyek perzselő lángját hideg vízfélével oltjuk... ezt a tüzet csak tűz emésztheti meg, olthatja ki. Az emberiség nagy nevelői megértették és jól tudták, hogy a rideg „kell“ és a puszta okoskodás nem fékezik meg a lobogó lángot s nem fordítják át áldásos és termékeny munkává. Ezért új szenvedélyeket ébresztettek, hogy kiölhessék a régieket. Tüzet-tűzzel — ez volt a bölcseletük. Olts az emberbe új szeretetet s új akaratot is teremtettél benne.“1

így lehet a lélekre tények által hatni, mikor élénken, behatóan eléje állítjuk mindazt, amit a bűnben vagy erényben a kedélyt megindítani, megragadni, megrendíteni képes. Mindazonáltal a nevelő példája még erősebb hatással van ; élet csak életből fakad.

A jó hajlamok felkeltéséhez kell kapcsolni a rendszeres rávezetést a jó megtevésére és a rossz legyőzésére. Az egész nevelés gerince a folytonos gyakorlat ; ez az, ami életirányunkra elhatározó fontosságú. Mindenféle gyakorlat nyomot hagy a lélekben. Minden egyes erkölcsi erőlködés, minden harc a kísértés ellen, minden önmegtagadás gyengíti a bűnös hajlamot, edzi az akaraterőt, megerősíti a győzelem reményét.

Idő múltával állandó készség alakul ki a jóra s miként a rossz szokás szörfiyű hatalommá válha- tik, akként a jó szokás áldásthozóvá. A helyes jellem, mely ily módon alakul ki, a múlt minden er1 König K. i. m., 137. 1.