Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletesség eszménye és az erkölcsi törvény
84 Az autonomizmus szerint az erkölcsi megismerésnek a saját bensőnkből kell feltörnie és nem szabad azt idegen tekintélytől kölcsönvenni, mert az ember csak saját lelkiismeretét követheti. Ennek az állításnak határozottan igaza van abban, hogy tényleg csak a lelkiismeret parancsa köthet meg minket és lehet cselekvésünknek erkölcsi szabálya. Minden törvénynek tehát, hogy kötelezhessen a lelkiismereten át kell megnyilatkoznia és nekünk mint erkölcsi törvényt kell megismernünk. De ez még nem mondja azt, hogy az erkölcsi rend követeléseit saját eszünknek önállóan kell kitalálnia, az erkölcsi szabályok esetleg kívülről is közölhetők. Tekintélyben való hit és lelkiismeret nem összeegyez- tethetlen ellentétek, mert a kívülről jövő ismeret is, ha igaz és jogosult, egyéni meggyőződéssé vál- hatik. És aki lelkiismerete szavát követve hajol meg a tekintély előtt, erkölcsösen cselekszik. Találóan mondja Jentsch I., aki bár elhagyta az egyházat, de elfogulatlan Ítélőképességét a katholikus dolgokban is megőrizte: „Ha katholikus cseléd, aki protestáns úrnál szolgál, vasárnap reggel 5 órakor kel fel, hogy a korai misén jelen lehessen és pénteken azt a darab húst, amit kap, a szegénynek adja, akkor azt kell mondanunk, hogy oly időkben, mikor az állam az erkölcsöt elnyeléssel fenyegeti s mikor sok nagyratartott ember semmi más törvényt nem ismer, mint a büntetőtörvénykönyvet, rendőrséget és a följebbvalók tetszését vagy rosszalását, ily időkben az a szolgáló menti meg az erkölcsi autonómia maradványát; mert a parancsoknak
