Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye és az erkölcsi törvény

73

sabb, mint ahogy az előbbiek mutatják. A kultúr- ember is naponként sok olyasmit követ el, amit a lelkiismet bűnnek tart ; a természeti népeknél sincs ez máskép. Ezt bizonyítani is tudjuk ; a Geawegal ausztráliai törzsről pl. beszélik, hogy egyes alkalmakkor előfordulnak „saturnaliák“, melyeken asszonyokat és fiatalembereket cserélnek ki, vagy kölcsönöznek oda ; de a tudósító, ki maga is geawegal, szégyenkezve jegyzi meg, hogy ezek a dolgok éjjel történnek és évenként csak egyszer fordulnak elő“1 A kamtsadalokról mondják, hogy lelkiismeret- furdalás és pirulás nélkül követik el a legtermészetellenesebb bűnöket. De bizonyos jelek azt bizonyítják, hogy nem egészen így van, vagy legalább nem mindig így volt. Sok gúnyszavuk van a bűnös cselekedet megbélyegzésére, tehát gyalázatnak tartották, mikor a gúnyolódó szavakat kitalálták.1 2 *

Ha azonban — amint mondják — ezek a népek valóban nyugodt lélekkel cselekszik a legszörnyűbb dolgokat is, akkor sem következik még ebből, hogy más a vad népek erkölcsi törvénye mint a miénk. Nekik sincs minden megengedve, amit megengedettnek tartanak. Ezért törekszenek a hithirdetők arra, hogy lelkiismeretüket finomítsák és őket az evangéliumi magasabb erkölcs átértésére vezessék. Alacsony erkölcsi nívójuk nem azt jelenti,

1 V. ö. W. Schmidt, Der Ursprung d. Gottesidee. Münster. 1912, 251. 1.

2 V. ö. O. Flügel, Das Ich und die Sittlichen Ideen im

Leben d. Völker.5 Lagensalza, 1912, 199. 1. s köv.