Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye és az erkölcsi törvény

72

is lesznek az egészséges életkifejlődésnek ... Ezért a gyilkosság, házasságtörés, lopás, hamistanuság — rossz : az igazságosság, jóakarat, igazmondás pedig és a belső akarati elhatározás, mely az előbbi cselekedeteket megakadályozza — jó.“1

Igaza van továbbá a relativizmusnak akkor is, mikor fejlődést követel az erkölcsben is. Ez elsősorban az erkölcsi megismerésről áll. Az erkölcsi törvény feltétlen jellegét hangsúlyozó felfogás sem szólhat a fejlődés ellen, mert az erkölcsi megismerésben való haladás magában véve még nem jelent változást, hanem csak a törvény mélyebb s igazibb felfogását. Sőt maga az erkölcsi törvény is fejlődhet és kell is fejlődnie, hogy az életkörülmények változásával lépést tarthasson. Csak az erkölcsi rendnek változhatatlan lényege ne vesszen el. Csak forradalommá ne fajuljon a haladás ; hanem történjék úgy, hogy az általános alaptörvények szervesen fejlődjenek ki s a különböző körülményekre észszerűen alkalmaztassanak. Végül az a nagy különbözőség, mely a népek erkölcsi felfogásában tényleg mutatkozik, mindenesetre nyom a latban, de nem oly sokat, hogy a túlzó relativizmus javára döntené a mérleget! Itt gondosan kell különböztetnünk. A népismerettan sok szokásról értesít, melyek a mi erkölcsi felfogásunk előtt megfoghatatlan eltévelyedések. De nem szabad egyszerűen azt gondolni, hogy cselekedeteik mindig összhangban vannak erkölcsi felfogásukkal. Ez lehet maga1 Paulsen, System der Ethik. Stuttgart, 1906, I., 20. 1.