Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletesség eszménye és az erkölcsi törvény
71 juk. Ha összehasonlítjuk az emberiség szokásait és erkölcseit, ahogyan azokat a modern etnológia leírja, akkor ma is csak azt ismételhetjük, amit már századok előtt mondott a szkeptikus Montaigne „Essai“-iben : „Seholsem találhatók oly éles ellentétek, mint az emberi szokásokban és törvényekben. Ami egyesek előtt utálatos, az másoknál nagyrabecsülés tárgya. Gyermek- és apagyilkosság, nőközösség, csalások, mindennemű érzéki kicsapongás : semmisem oly szörnyű, hogy ne volna valamely népnél szokásban.“ Nem szabad a relativizmus állításait egyszerűen s mindenestől elvetnünk. Megfigyelései, következtetései sok tekintetben találók! Tényleg nem lehet egy és ugyanazt az életeszményt felállítani minden ember számára ; az erkölcsi törvénynek hajlékonynak kell lennie és tekintetbe kell vennie az egyed- nek sajátosságait épúgy, mint a különböző élet- körülményeket. De az ellentétekben a közös és összekötő vonásokat sem szabad szem elől tévesztenünk. Bármily különbözők legyenek is az emberek, mégis csak sok a bennük megegyező vonás. Ezért az életszabály legalább alapgondolatában egy és ugyanaz lehet az összesek számára, sőt annak kell is lennie. Ezt Paulsen is elismeri, ki különben a relativizmus híve, midőn így szól : „Bizonyos megszorított értelemben mindenesetre beszélhetünk közös erkölcsről. Amennyiben ugyanis lényünknek és életföltételeinknek bizonyos alapvonásai az összes embereknél ugyanazok, annyiban bizonyos s mindenkire nézve egyenlő alapfeltételei
