Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletesség eszménye és az erkölcsi törvény
68 Ítélet tehát az egyházi törvényhozásban sem fog kerékkötőt látni, hanem vezetőt az erkölcsös egyéniség megérlelésének útján. 2. Feltétlen vagy viszonylagos törvény ? Tökéletességre való törekvésünkben az erkölcsi törvénynek kell vezérlő csillagnak lennie. Vájjon egy és ugyanaz a törvény kötelezi-e az összes embereket ? A keresztény meggyőződés határozott igennel felel. A legrégibb hagyománnyal megegyezően azt tartja, hogy van erkölcsi, természeti törvény, azaz oly törvény, mely szükségszerűen az ember lényéhez tartozik és azért minden időre és népre érvényes. Az ily felfogás, mely az erkölcsi törvénynek bizonyos értelemben feltétlen jelleget tulajdonít, sokak szemében már idejét multa. Az erkölcstanban ép úgy, mint az ismeretelméletben a relativizmus ma az uralkodó. Eszerint az erkölcsi törvény időről-időre változik ; sőt egy-egy törvény ugyanabban a korszakban is mindig csak egy bizonyos népre, társadalmi osztályra vagy személyre vonatkozhatik ; úgy hogy végeredményben minden embernek külön élettörvénye van. A relativizmus számos okot hoz fel nézete igazolására. Mindenekelőtt megállapítja, hogy az erkölcsi törvénynek az ember természetéhez és életfeltételeihez kell alkalmazkodnia. De minden egyes ember külön egyéniség s életkörülményei is a legelütőbbek. így bízvást jó lehet egyik esetben az, ami a másikban rossz. „Az erkölcs — mondja Jodl — nem merev,