Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye és az erkölcsi törvény

69

hajlíthatatlan formula, hanem oly törvény, melynek megváltozása nemcsak érthető, hanem szükséges is. A társadalom jóléte és tökéletesedése a különböző fokokon igen különböző lehet. Az emberiség haladásában szüntelen új szabályokat kell alkotni, vagy az eddigieket megváltoztatni, melyek tudniillik a megváltozott viszonyoknak többé már nem felelnek meg.“1 Hasonlóan nyilatkoznak Paulsen, Laas, Spencer, Höffding, Ihering és mások. Az életeszménynek tehát — ez a következtetésük — a körülményekhez kell alkalmazkodnia és egyénivé kell lennie. Ha általános törvényt állítunk föl és ezt könyörtelenül érvényesítjük, akkor sok esetben durva igazságtalanságot követünk el. Ép így káros a törvénynek örökérvényűsége, mert ami ma helyes és észszerű, száz év múlva már nem az.

A törvény és jog, mint örök betegség Utókorokra rámarad,

Hogy későbben is újra cipelhessék Es unt teherként hurcolják tova . . .

Az észből balgaság és jótettből csapás lett :

0 jaj neked, miért vagy unoka !

(Goethe : Faust, I.)

A kifejlődés gondolatát is sorakoztatják a relativizmus érdekében. A szellemi élet egész területe — mondják — a kifejlődés törvénye alatt áll; a régi ismeretek letűnnek és újak lépnek szüntelen helyükbe. Minő jogon vonhatná ki magát épen az erkölcs ez alól a törvény alól ? Nem fogadható el,

1 Jode, Geschichte d. Ethik, II., Stuttgart, 1889, 466. 1.