Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma
58 azt vélik, hogy az egyenjogúsítást azért kell követelnünk, mert csak így vesszük elejét az egyoldalúságnak és így építjük fel az egész embert összhangzó egyéniséggé. Mégis az érzékiség mint alsóbbrendű valami jelenik meg az emberben, mert általa függünk össze az alattunk álló teremtményekkel; a lélek pedig mint magasabbrangú szerepel, mert felemel a véges fölé, egészen az örökkévalónak világába. Ha tehát a lélek adja az embernek sajátos értékét, akkor elsősorban is azt kell ápolnunk, míg az érzéki csak a második helyet foglalja el. Igen, a léleknek uralkodni kell. Függetlenül nem állhat a két lényeges rész egymás mellett, hisz egymásra vannak utalva és egymás hasznára kell lenniök. Ha pedig uralomról van szó> akkor erre minden bizonnyal a bensőleg fensőbb- séges lélek van hivatva. Feladata tehát, hogy az érzéki életet magának alárendelje, saját törvénye szerint kormányozza és a saját céljának szolgálatába állítsa. Az a vélemény, hogy a lélek uralma ép oly egyoldalú, mint az alsóbb természet uralma, alaptalan. Épen az emberi eszmény kialakítása és megvalósítása követeli, hogy a léleknek adjuk a vezérszerepet. Az is tévedés, hogy ez az alárendeltség az érzéki természetnek kárára volna. Mindenesetre követel áldozatot ; sok útra nem enged, a túltengő erőt megszabályozza, de azáltal, hogy a természetet erős törvényeknek veti alá és kényszeríti, hogy az eszmény megvalósításában közreműködjék, maga az érzéki természet is megnemesül.
