Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma
57 a külső látszat szerint kicsi is az, mégis mindenek felett áll erő és érték tekintetében“.1 Mindenki köteles a tökéletesség után törekedni, amely Isten bírásában áll és mindenki képes is ezt elérni. Ha a vallásban az elméleti tudás volna a döntő, akkor mindenesetre sokan szegénységre volnának kárhoztatva. De a vallásosság mélységét az Istentől származó benső meghatottság határozza meg, az Isten szerint való élet, járás-kelés ; ez a hívő átadás pedig az egyszerűbb lelkeknek köny- nyebben sikerül, mint a művelteknek, akik gyermekded alázatos lelkületűket oly nehezen tudják megőrizni. A szellem mellett az érzéki természetnek is megvan a maga helyes joga. Az ember nem tiszta szellem, hanem érzéki-szellemi lény. Ha tehát az ember eszméjének kell megvalósulni, akkor nem szabad lényének érzéki részét elpusztítani, vagy elhagyni. A szellemi kifejlődés maga is kívánja ezt, mert az emberi szellem érzékei támogatására szorul. Az érzékek kapuján át közlekedik a lélek a külső világgal, az érzékek tárják fel az ember előtt a külső dolgok ismeretét és teszik lehetővé, hogy a lélek maga is működhessék kifelé. Az érzéki természetet azonban sohasem szabad annyira egyoldalúan kiemelnünk, hogy a lélek fölé kerüljön és ennek érdekeit elnyomja. Mi több : nem is szabad a lélek mellett egyenlő értékűnek, egyenlő tekintélyűnek fellépnie. Goethe és más írók 1 Ethica Nie. X. 7.
