Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma

47

megjelent iratában úgy beszél, mint Wilde O. : „Nincsen jó és rossz, csak érdekes és szép.“1

Mindezek a hatások a rendkívül finom technikával szövetkezve, amely lehetővé teszi, hogy a műalkotások jó utánzatokban a legtávolabbi körökben is elterjedjenek, azt eredményezték, hogy a jelenkorban az esztétikai kultúrának csaknem rajongó tisztelete kelt életre. Talán sohasem fáradoztak jobban azon, hogy e művészetet a nép közé vigyék» hogy az életet mindenütt át meg átitassák szépséggel. Ennek a mozgalomnak elterjedt lapjai vannak, csak emlékezzünk, minő eredménnyel dolgozik a „Kunstvart“ a „kifejezés kultúrája“ érdekében.

Emellett sem tagadják mindig a szellem többi avainak értékét, de egyoldalúság és túlértékelés elég gyakran fordul elő náluk. Soknak életét tölti ki a mindenfajta műélvezet után való kapkodás és megbénít bennük minden komolyabb törekvést. „Modern társadalmunkban nem idegen az a dekadens típus, mely csak élvezni akar ! És nem is kell csak anyagelvű élvezethajhászokra gondolnunk. Nevezetesen szemem előtt lebeg az esztétikai kultúrának az a finom élősdije, aki felkeresi Egyiptomtól egészen a Nord-Capig az összes természeti szépségeket, melyek Florenz meg Róma, Bayreuth meg Páris közt vannak, aki minden első színelőadáson s minden új tárlaton ott található, csak soha saját munkája mellett.“2

1 A. de Ho.rwatt, Nouveau système philosophique. Genf, 25.1.

2 A. Bertholet, Ästhetische u. christliche Lebensauffassung. Tübingen, 1910, 31. 1.