Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma

46

az erkölcsitől elszakadva, sőt azzal ellentétbe állva, egyedül él a költő lelkében. Később megváltozott ; nagyobb erkölcsi komolyság s a vallás nagyobb értékelése jellemzi további műveit.

De a szépnek uralma Goethe életében sohasem tűnt le s az esztétikai életfölfogás még mindig az ő irataiból merít, mint legkiválóbb forrásából.

A legegyoldalúbban a romantika egyes képviselőinél jelentkezik az esztétikai felfogás. Itt csak a szép számít, ez az élet legfőbb tartalma legfőbb zsinórmértéke : ez lép az erkölcs s vallás helyébe is. Ezek a hangok találtak az újabb költészetben erős visszhangra egészen az angol Wilde Oszkárig, kinek alapelve: „Mily nevetséges az embereket jókra s gonoszokra osztani ! Szép vagy csúnya, ez volna az igazi osztályozás.“ A belga Verhaeren „A szerzetesek“ című regényében a művészetet nyilvánítja egyedüli istennőjének s himnuszát hozzá e szavakkal zárja : „A vallás romjain fog állani és ha minden összetörik, felemelt fővel ottmarad az éjben, mint egy arany emlékoszlop.“

De nemcsak a művészek hódolnak ily egyolalúan a szépnek, hanem a bölcselők is hasonlóan beszélnek. Schelling fiatalabb éveiben a művészetet az abszolút legtökéletesebb megjelenési formájának és az emberi élet tetőpontjának tekintette. Strauss a tudomány mellett a művészetet úgy ünnepli, mint a vallás pótlóját. Nietzsche élete első szakaszában Schopenhauerhez és Wagnerhez csatlakozva, a művészetet, mint az élet megszabadítóját s az új kultúra megalapítóját dicsőíti. Es legújabban