Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma

45

annak erkölcsi komolysága sokkal erősebben hatott rá, semhogy egy tisztán esztétikai életfelfogás mellett megállhatott volna 1 O meghódol az erkölcsi törvény felsége előtt és a szépet a jónak rendeli alá, amennyiben az esztétikai nevelést az erkölcsi nevelés lépcsőfokának, előiskolájának tekinti. Ennek dacára újra meg újra felbukkan nála az a nézet, hogy a szépet illeti a legmagasabb tisztelet ; és ezt teszi nemcsak „Görögország istenei“ című köny- nyelmű költeményében, hanem komoly bölcseleti irataiban is.

Schiller szerint az esztétikai játékban az egész lélek működik ; az érzékiség és értelem itt egyensúlyba kerülnek, úgy hogy az ember sohasem annyira ember, mint mikor játszik. Azért nála a műélvezet úgy jelenik meg, mint bizonyos értelemben az emberi élet legkimagaslóbb pontja. Az erkölcstanban a legmagasabb eszmény nem a „fenn- költ“ jellem, amely a heves harcban legyőzi szenvedélyét kötelességérzetből, hanem a „szép lélek“, melyben a kötelesség és hajlam mintegy önmaguk - tól harmonikusan tevődnek össze.

Goethe világnézetén még jobban uralkodnak az esztétikai szempontok. Az egész életet műremekbe szeretné önteni s a művészet előtte a legnagyobb : ez az ő vallása. „Akinek van művészete s tudománya, annak van vallása.“1 A „Római Elégiák“ és „Velencei Epigrammák“ írása idején a szépérzék

1 Az 5 vallása, egész törekvésének középpontja s utolsó végcélja a művészet volt. Baumgartner—Stockmann, Goethe. Freiburg, 1913, IL, 253. 1.