Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma
44 3. Az esztétikai kultúra. A naturalista erkölcstannál, melyhez alacsonyság és durvaság kapcsolódik, nemesebb az esztétikai életfelfogás. A szépnek követel hódolást az embertől a művészetben s a természetben. A művészi teremtést, sőt már a műélvezetet és a szép világába való szeretetteljes elmerülést is a nemes emberiesség legszebb kifejlődésének és virágzásának tartja. Sőt a panesztecizmus azt is követeli, hogy az ember saját életét is remekművé formálja ; saját En-jét, saját környezetét is a szép eszméinek uralma alá állítsa. A jó helyett a szép legyen cselekvésünk szabálya és célja. Emellett a mélyebb szemlélet különösen a lélek szépségét hangsúlyozza, míg egy inkább külsőséges fölfogás szerint az esztétikai kultúra lényege abban merül ki, hogy az ember finomabb életformákra törekszik s magát szépséggel veszi körül. Ilyen gondolatok a német klasszikus költészetben erősen s világosan csendülnek meg. Schiller lelkesedéssel pártolja az esztétikai kultúrát s mélyenszántó fejtegetésekkel próbálja jelentőségét rendszeresen megalapozni. Hogy mily nagyra becsüli, mutatják a művészekhez intézett eme szavai : Emberi méltóság van hát kezetekbe letéve ! Vigyázat ! Züllik az is, ha ti sülyedtek s veletek száll ő is az égbe ! (Der Künstler.) Persze Schiller Kant bölcseleti iskolájában járt,
