Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma

kerülnek . . . Ezek terhe s igája nem könnyű s édes, ezek igája sebet tör az ember nyakán, mígnem halálra gyötri. Ezek a szenvedélyek tigris módjára hátába harapnak az embernek s nem eresztik el a vad hajszában, míg meg nem hal.1

Nem igazi emberi nagyság az, amit így érünk el. Mert ami itt kiéli magát és kibontakozik, az nem az egész ember, hanem csak az érzéki ember, sőt sokszor lényének csak nemi része. Az ember több mint puszta természeti lény, de mindenesetre több mint egy erotikus folyamat,2 amint Foerster találóan jegyzi meg.

Epoly kevéssé valósul meg a legmagasabb erő- eszmény. Amit Nietzsche hirdet, az mindenesetre erő, dacos, vad erő, de mégis csak természeti erő> nem szellemi erő. A szellemi erő egész lényege szerint valami magasabb, mint a természeti erő és csak az mutatja az emberi méltóságnak sajátos képét. A szellemi erőt csak látszólagosan győzi le a természeti erő viharos kitörése: csendesebben dolgozik, de győzelmei annyival hősiebbek, ameny- nyivel nehezebb a belső embernek önmagával való küzködése, mint a külső akadályok legyőzése. Amit pedig a szabad kiélésnek más szószólói mint eszményt hirdetnek, az sokszor egyáltalában nem az erő evangéliuma többé, hanem csak tunya, elpuhító élvezet.

1 A. l’Honet, Zur Psychologie d. Kultur. Bremen, 1901, 276. 1.

2 F. W. Foerster-Schütz : A nemi élet pedagógiája és etikája.