Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma

Ami Nietzschénél csak alkalmilag szerepel, az tanítványainál sokszor uralkodó szemponttá lesz, úgy hogy náluk a személyiségnek szabad kiélése már nyíltan erotikus (érzéki) jelleget ölt. Ez legfeltűnőbben a szépirodalomban jut érvényre. „A mi moderjeink nem hirdetik egyenesen a hús felszabadítását, mint az „ifjú Németország", hanem élő alakokban mutatják be, festik, így még pusztítób- ban hatnak.“1

Sudermann „János" című művében pl. Salomé ezekkel a szavakkal jellemzi magát : „Rózsa vagyok a völgyben és virág Saron-ban ; aki hálás akar lenni irántam, az szakítson le engem. Egy férfitől sem félek. Szeretem őket úgy, amint vannak."

Bizonyára az érzéki ösztönök is az ember lényegéhez tartoznak s megvan a maguk jelentősége, de aki egyoldalúan hangoztatja és minden korlátozástól felszabadítja azokat, az embert alacsonyítja le és feltétlenül elveszíti a valódi tökéletesség eszményét.

Ez nem az igazi szabadság, amelyre az ember hivatva van. Az alacsonyabb rész szabadul fel benne, a magasabb ellenben rabságba kerül. A lélek elviselhető uralma megszűnik s a szenvedély kényuralma lép helyébe. „Amit Kant kategorikus imperatívusnak nevez, még igen mérsékelt parancsolás. Valóságosan kategorikus, rettenetes, kérlelhetetlen parancsolói az emberi életnek az alan- tosabb ösztönök s vágyak, amikor s ahol uralomra

1 A. H. Braasch, Die religiösen Strömungen d. Gegenwart. Leipzig, 1909, 51. 1.