Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma

41

Nietzsche ennek az evangéliumnak a prófétája. Tényleg ő képviselte soha nem tapasztalt kíméletlenséggel a természet jogát a törvény s a lelkiismeret szava ellenében. A kifejlődés végső fokát mégsem az ő bölcseleté képviseli. Egy nagy, nemes vonást lehetetlen benne észre nem venni. Az ő erkölcstana nem az élvezet, hanem inkább az erő, nagyság s szabadság erkölcstana. Ezért akarja Nietzsche mindenekelőtt a férfias, vérszomjas, győzelemittas ösztönök kifejlődését szemlélni, ezért értékeli a szenvedést és önmegtagadást, mivel az erőnek iskoláját látja bennük. Hogy mindenáron következetes legyen, ő is erősen hangsúlyozza az érzéki élvezet jogát, még a maga legdurvább formájában is. Elveinek megfelelően, mely csak egészséget lát a természet gerjedelmeiben, „vígabb“, jóakaratúbb, goethei állásfoglalást követel az érzékiséggel szemben. S habár tudatában van annak, mennyire elgyengíti az érzékiség a tömegeket, az „Ubermensch“-énél mégis más színben tűnik fel előtte :

„A kéj a csőcselék számára lassú tűz, amelyben elég ; férges fának, büdös rongynak sistergő, gőzölgő kemencéje. A kéj a szabad szivek számára ártatlan és büntelen, a föld édenkertje, a jövő ujjongó hálája a jelen iránt. A kéj : csak a her- vadásnak édeskés méreg ; az oroszlán-bátraknak ellenben nagy szíverősség és tisztelettel tartogatott drága bor.1

1 Nietzsche, Also sprach Zarathustra. Taschenausgabe 276. 1. f.