Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma

A kultúrnépeknél is fönnmaradt egy ilyenfajta felfogás, sőt a jelenkorban, amikor a szellemi kultúrával való túlságos jóllakottság új táplálékot ad neki, ismét nagyon is nyomatékosan érvényesül. A testi erőnek s egészségnek buzgó ápolása, amint ezt napjainkban látjuk, magába véve ugyan nem zárja ki a lelkiség nagyrabecsülését, sőt kedvezően akar visszahatni a lélekre is. De a valóságban ezt a szempontot sokszor mégis elfelejtik és az a szenvedélyes egyoldalúság, mellyel az utóbbi időben a sportot űzték és a sportnagyságoknak hódoltak, világosan mutatja, hogy sokak előtt a testi ügyesség a legnagyobb emberi tökéletesség, sőt az erkölcsi nagyság helyettesítője.

Nem nehéz átlátnunk, hogy ezen az úton az igazi tökéletesség nem érhető el. Az ember nemcsak testből áll, hanem lélekből is, az utóbbiról sem szabad megfeledkeznünk. Az egyoldalú testápolás mellett a léleknek szenvednie kell, így a tökéletesség eszménye el nem érhető. Igaz, ezt az összefüggést tagadják. Arra utalnak, hogy a testnek erősítése visszahat a lélekre és az ember két lényeges alkotórészének egészsége egymást kiegészíti : „mens sana in corpore sano“, ép testben ép lélek. De ez csak részben áll. Általában az ember egészséges testtel szellemi tekintetben is bizonyára többet fog termelni mint betegen ; de miként a lángész gyenge szervezete ellenére is képes nagyot alkotni, úgy másrészt a testi erő s egészség mögött nem mindig rejlik szellemi mozgékonyság. Hasonlóképen meg kell engedni, hogy