Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma
33 3. Az élniakarás keresztény felfogás szerint. A keresztény erkölcstan látszólag közel áll a buddhista erkölcstanhoz, hisz a legnagyobb nyomatékkai kívánja a lemondást s az önmegtagadást. Erre való tekintettel mondják egyesek, hogy a kereszténység erkölcstana is tisztán negatív, hogy nem tanítja az élethez való ragaszkodást, hanem az élet megtagadását : nem nevel nagyságra és tökéletességre, hanem ellenkezőleg, elősegíti a gyengeséget s a szenvedőlegességet. Schopenhauer ezt dicsérettel említi; ő a kereszténységben épúgy, mint a buddhizmusban a saját sötét életfelfogásának szövetségesét látja. Mások eme föltevés alapján a legsúlyosabb vádakkal illetik a keresztény erkölcstant és azt állítják, hogy a mai életörömtől, munkakedvtől duzzadó korból el kell tűnnie. Ismeretes, hogy milyen határtalan szenvedéllyel támadta Nietzsche a kereszténységet, mert szerinte a hanyatlás — dekadencia — evangéliuma megtöri az emberek erejét s meggátol minden haladást. „Sohasem szabad megbocsátani a kereszténységnek, hogy olyan embereket tett tönkre, mint Pascal. Sohasem szabad megszűnni a kereszténységet támadni azért, mert arra törekszik, hogy ép a legerősebb s legkiválóbb lelkeket zúzza szét.“1 Mások már Nietzsche előtt is egészen hasonlóan Ítéltek. így Dühring E. azt állítja, hogy a keresztény erkölcstan kezdettől fogva ellensége az életnek: „Onkin1 Nietzsche, Der Wille für Macht. Taschenausgabe. 252. 1. 3
