Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma

34

zás s öncsonkítás, a természetes ösztön kiirtása, kiölése mindannak, amit az emberben természetnek s természetesnek találunk, röviden a természetalkotta embernek megsemmisítése, ez volt nemcsak a bevallott, hanem az egész vonalon megnyilvánuló s megvalósított célja.“1 Strauss D. a Felfeszítettre tekintve, akit a kereszténység mint erkölcsi eszményt tisztel, így szól :

„Minden tagjában összetörve-zúzva, még torzalakjában is örömét találva : — az emberiségnek eme szomorú megjelenítése — a keresztény világgyűlöletnek és passzivitásnak legegyoldalúbb és legridegebb megtestesülése. Ilyen jelképben az életnek és munkának élő mai emberiség nem találhatja meg többé vallásos öntudatának kifejezését.“1 2 Mintha Nietzsche szavait hallanók, amikor a 24 éves Héb- bel Lensing Elizhez így ír: „A kereszténység az emberiségnek mérges kelevénye. Minden széthúzásnak és aluszékonyságnak gyökere.“

Semmi sem tévesebb, mint ily módon a keresztény erkölcstant a buddhistával egyenlővé tenni. A kereszténység nem közönyösség vagy ellenségeskedés az élettel szemben ; végcélja nem az élet megtagadása, sem ezen, sem a másvilágon, hanem ellenkezőleg forró, lelkes megbecsülése az életnek ; a kereszténység erős, tevékeny, tartalmas életet akar; nem akarja az emberi nagyságot s szabad1 E. Dühring, Der Wert des Lebens ? Leipzig, 1877, 4. 1.

2 D. Fr. Strauss, Der alte und der neue Glaube. Volksausgabe. 26. 1.