Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma

28

lemben használja ezt a szót Stirner: „Ezután nem azt kérdezzük, — úgymond — hogyan lehet az életet megszerezni, hanem hogyan lehet eltékozolni, élvezni és nem azt, hogyan alkossuk meg az igazi En-t magunkban, hanem hogyan szabadítsuk fel és éljük ki magunkat.“1 Ebben az értelemben használják mindazok, akik élvezeti életre gondolnak. De magát kiélni, ez így is érthető: Az embernek életerejét foglalkoztatni s ezáltal kifejleszteni úgy, hogy a kelésből /e/szabadulás, gazdagabb élet legyen magasabb fejlődési célja felé. Csak ez utóbbi értelemben jelöli meg e fogalom a helyes belső életcélt.

Tévedés az is, ha a modern erkölcsbölcselők olyan kiélést hirdetnek, amely félredob minden tekintetet s korlátot, minden törvényt és méltányosságot. Különösen romboló ez az erkölcstan, ha a kiélést azonosítja az érzéki vágyak akadálytalan kielégítésével. Ez az eszmény durva meghamisítását jelentené, mert akkor már nem lehet szó az egész ember kiéléséről, hanem csak az alantjárók felszabadításáról, mialatt a szellemi élet magasabb céljaival megkötve fekszik.

Ha a tévedéseket és szélsőségeket elkerüljük, akkor megkapjuk azt az eszményt, amelynek minden erkölcstanban szerepelnie kell. A kiélés természetes vágya, amely minden lényben él és amely az emberiséget ma jobban áthatja, mint valaha, értékes és nem tekinthető puszta tévelygésnek.

1 Stirner, Der Einzige und sein Eigentum. Reclam. 375. 1.