Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

Az élet nagy kérdése

7

Hozzákapcsolódik az egyén bölcselkedő szelleme, mely senkinél sem hiányzik teljesen. És ha valahol, akkor itt kell működnie, hisz olyasmiről van szó, ami mindenkit a legbensőbben érint; annál is inkább, mert földi életünk berendezettsége az elmélkedést egyenesen követeli. Hacsak egyetlen, erős ösztön volna bennünk, mely világosan megmutatná életünk útját, akkor könnyebben engedelmeskedhetnénk az ösztönnek megfontolás nélkül, sőt engedelmeskednénk is. Mivel azonban bensőnkben szellemi és érzéki valónk egymás között meghasonlott, többfelé ingadozunk s végtére döntő választást kell tennünk. így már önmagától is felmerül a kérdés, mit kell igazi életcélunknak tekintenünk. A földi élet semmikép sem alkalmas arra, hogy teljesen kielégítsen bennünket. Mert ha kielégítene, könnyebben megnyugodnánk anélkül, hogy sokat okoskodnánk. Az a tény azonban, hogy a földi lét oly nagyon csalóka és oly súlyos teherként nehezedik ránk, természetszerűleg felveti a kérdést: van-e egyáltalán értelme és értéke az életnek ? Az örömet és szerencsét latolgatás nélkül fogadjuk a sors kezéből, de minden szenvedés magában hordja a néma kérdést, hogy miért ?

Megkísérelték már, hogy ezt az egész kérdést, mely az élet értelmét fürkészi és amelyet oly nagy- jelentőségűnek tartunk, a gyengeség jelének bélyegezzék. Nordau például így beszél : „Minden bölcselkedés az élet értelméről és céljáról, — ha csakugyan bensőnkből tör elő és nem pusztán szellemi torna vagy mások utánzása — a lehan-