Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

Az élet nagy kérdése

8

goltságnak és gyengeségnek, a betegségnek, vagy öregségnek jele. Erős, egészséges ember, ki napjában néhányszor éhesen ül asztalához, aki szeretettel vágyódik felesége után, aki örömét találja fejlődő gyermekeiben és élvezi az ébredő tavaszt, sohasem kérdi nyugtalanul önmagától, vájjon érdemes-e ezekért a különböző érzelmekért és vágyakért, ezeknek kielégítéséért élni, hogy ez-e az élet tartalma? Nem keresi az életnek semmiféle rejtett értelmét és célját, hanem teljesen megelégszik vele, ha pillanatnyi érzései kielégülnek.“1 Valóban a nyomor és a halál, ha nem is egyedüli, mégis a leghathatósabb indító okok arra, hogy az élet problémájáról gondolkodjunk. De emiatt a kiinduló pont miatt semmikép sem szabad a kérdést magát beteges tünetnek tekintenünk. Ellenkezőleg, az ember szellemi nagyságának a jele ; csak józan okosság veti fel és csak az nem számol vele, aki pillanatnyi érdekeknél megáll s nem tud gondolataiban magasabbra emelkedni.

A keresztény vallás megértette ennek nagy jelentőségét és a legnagyobb nyomatékkai követeli, hogy az élet igazi célját megfontoljuk, miért is tanítását ezzel a mélységes tartalmú kérdéssel kezdi : „Mi végett vagyunk a földön ?“ így kapcsolódik bele a lélek magasabb igényeibe, felrázza az embert természetes lomhaságából, köny- nyelműségéből és megóv attól a káros irányzattól, amely nem akar tudni a lélek magasabb kívánalmairól és csak az ösztön útját szeretné követni.

1 M. Nordau : Der Sinn der Geschichte. Berlin, 1909, 400. 1.